Hihetetlen, hogy két éves! Nagyon rohan az idő. Mi lett a pici babámból, eh, egy nagyfiú, mint a bátyja. Jön-megy, dirigál, véleményt alkot, követel, és rengeteget beszél.
Tortázás, ajándékbontás után mintha elvágták volna az addigiakat, hirtelen felszökött a Peti láza, sírva fájlalta mindkét fülét, rettenetesen köhögött és persze hányt. Másnap gyerekdoki, következő nap fülészet... Petinek mindkét füle gyulladt, a Ricsinek arcüreg gyulladása van. Majd következő napra lebetegedtem én is. Egyik pillanatról a másikra egy lájtos torokgyulladásból elkezdtem fulladni. Fájt a fejem, az arcom, homlokom, minden porcikám tetőtől talpig. A takonytól nem kaptam levegőt az orromon, a számon nem bírtam venni mert rettentően fájt. Fájt az egész mellkasom elől-hátul... behoztam a lemaradást. Az elmúlt hét évben alig voltam beteg, most aztán. Pénteken már muszáj volt hozzám is dokit hívni, légcsőhurutom lett. Kaptam antibiót, hörgőtágítót, sinupretet, orrcseppet. Az arcüregem piszokmód fájt, durva dolgok jöttek ki az orromból :O Hétvégére jobban lettünk a fiúkkal. Hétfőn elkezdett ismét taknyolni a Ricsi, majd a Peti is. Mivel még ment nekik az antibió, így visszamentünk tegnap, kedden a fülészetre, hogy mi van... fülész szerint minden ok, hurutosak. Mehet a Ricsi antibiós orrcseppje mindkét fiúnak tovább. Estére a Peti elkezdett fulladva köhögni, lázasodni. Az éjszakánk így is telt, hajnalban végleg keltett minket a Ricsi. Délelőtt megjártuk a dokit ismét. Nem kicsit lett pipa amikor meglátta a gyerekeket. Majd elsüllyedtem, az egész olyan volt mintha át akarnám vágni a dokit. Mintha csak kitaláltam volna, hogy tegnap a fülész azt mondta, hogy okésak... nem mellesleg az asszisztens felolvasta, hogy miket írtak a gépbe és tátott szájjal lestünk apával. Még jó, hogy ott volt velem és ő is tudta tanúsítani, hogy semmit sem mondtak abból ami a gépben van... A lényeg a lényeg, a Petinek gennyes mandula gyulladása van, amiből folyik a torkába a genny és irritálja. Ezért köhög fulladva. Kapott egy bazi erős antibiót, csak három napig lehet szedni. A fülei is vér vörösek, be vannak gyulladva! A Ricsi most viszonylag okés, a doki ennek ellenére neki is felírta az antibiót újból mert szerinte tiszta takony a gyerek. Szerintem nem, de nem álltam le vele veszekedni, beszedjük, három nap és remélem ő megússza a mandulagyulladást! Mindezek mellé én újra fulladok, úgy köhögök mint egy évtizedek óta erős dohányos, torkom makacsul fáj még mindig, orrom tele. Mintha visszatértünk volna a kiinduláshoz csak közben eltelt jó pár nap.Hihetetlen nehéz betegen ellátni két beteg gyereket!! Nagyon durva :O :( A legrosszabb, hogy a Petit cipelni kell. 14 kiló, megpusztulok de nincs mese, a kezénél fogva nem húzhatom fel a lépcsőn magam után... Sokszor az ölemben alszik, máshogy nem tud a fullasztó köhögésétől. És ez olyan emlékeket hoz elő, annyira hasonlít, ugyan úgy fáj, nyom... csak most nem a hatodik hanem a 29. héten járunk. Na ez a másik fele, tele a hócipőm ezzel az egész terhességesdivel. Jó lenne már egy életre lezárni ezt a fejezetet. Még van 8-9 hét max de most annyira nincs kedvem ehhez az egész dilihez. Nincs kedvem egyáltalán dokihoz járni, aki most csak cseszegetett. A vérnyomásom is felment 150-re az ottani mérésen, így most gyanítom rámszállnak. Sebaj, max előrébb hozza a dokker a császárt :) Befeküdni úgysem fogok amíg itthon rendben mérem a dolgokat, ha meg kell akkor úgyis megyek... de nem kell, ez tuti! Ezt a pár napot már fél lábon is kibírjuk :D Főleg, hogy mindjárt karácsony. Addigra csak meggyógyulunk! Ovit idénre már elfelejtjük, ez szinte biztos, max két napra megy a Ricsi jövőhéten ha kibírja egy újabb lebetegedés nélkül. El is felejtettem, hétfőn jött a télapó! Találkoztunk az egyik óvónénivel múlt héten és mondta, mindenféleképpen hozzuk el a Ricsit a mikulás ünnepségre! Így elment apával és a mamával, én nem mertem bevállalni és a Petinek is kellettem itthon. Apa fényképezett, ügyesen, éjszakai felvételt állított be így tök homály az egész :D De azért átélhettem én is, végre találkozott a mikulással a Ricsi. És az igazival! Megfogta a szakállát és igazi volt! :D :D :D Édesem, büszke vagyok rá, nagyon ügyesen viselkedett és azóta is minden nap legalább százszor elmondja, hogy meg fog gyorsan gyógyulni mert szeretne oviba menni! Hiányzik neki nagyon :D Pedig ahogy kezdtük... ki gondolta volna :)
A nagy találkozás :D És mesehallgatás!! Ha nem lenne ez a kép, el sem hinném :D Ül a fenekén és tátott szájjal lesi Kriszti nénit ahogy mesél :O :D :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése