Dórára várva ~ 25.hét

Ma voltam védőnőnél és úgy jöttem el, hogy megbeszéltük az utolsó randink időpontját! Karácsony előtt talizunk és még januárban eljön egy pofavizitre, ami úgysem jön össze mert sosem halljuk meg ahogy csenget :D Nagyon elszaladtak a hetek, hónapok. Alig van vissza pár hét, pontosan maximum 12 és vége. Vége az utolsó terhességemnek, megszületik az utolsó gyermekem... Minden pillanatát szerettem volna kiélvezni, emlékezetessé tenni és közben azt sem tudom hova lett az elmúlt 25 hét. Nincs időm terhesnek lenni. Egész nap rohangálok, két kicsit ellátok és nincs megállás. Van, hogy reggel ötkor felkelek és csak este kilenckor sikerül ledőlnöm. Kimerítő. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz két kicsi gyerek mellett terhesnek lenni. Már most szétszakadok, alig bírok néha mozogni úgy fáj a hasam, betonkeménnyé válik. Marokszámra eszem a magneb6 extrát, ha front van két nap alatt megeszek egy nagy dobozzal különben meg sem bírok mozdulni annyira fájok, keményedek ilyenkor, főleg nap végére, a fürdés utáni időszak már halál. Pihenni kéne, de ha leülök akkor valamelyik fiú egyből bevágódik az ölembe és nyom, feszít, kényelmetlen és fáj. Ha lefekszek azt hiszik ugrálóvárrá avanzsáltam és mindketten rámvetik magukat... reménytelen és közben félek. Félek, hogy túlfeszítjük a húrt és kivonnak hetere a forgalomból. Jobb esetben... korababa para huszonhetesen nagyon él most bennem, rosszak ezek a huszonvége hetek :/ A minap meg beindult a paramami is, apjuknak ríttam, hogy hol fogom altatni Dórát nappal???!!! Rettenet hanggal vannak a fiúk, egy mp-re sem fogják be. Hiszti, veszekedés, kiabálás, üvöltözés, éneklés, visítás, állathangok utánzása, fúrás, kopácsolás... teljes hangzavar reggeltől estig. Még jó, hogy van egy észnél lévő apánk és gyorsan emlékeztetett arra, ha nappal nem alszik majd alszik éjjel!! Semmire sem vágyok jobban mint aludni éjjel, úgyhogy eme para kilőve. Végül is tényleg tök mindegy hány gyerek visít egész nap. Egy, kettő vagy három... Így is hülyét kapok, agyvérzés reggel hatkor kipipálva :D Szép az élet, akárhogy is nézzük. Unatkozni nem fogunk, és erre vágytam első pillanattól kezdve. Sok gyerek, sok program, sok csicsergés, semmi unatkozás és az álmom teljesül. Nem is egy álmom, kislányunk születik, három gyerekem lesz így egy nagy családom is, és eddig orvosi szempontból gondtalan a terhességem! Vérnyomásom normál, sőt kifejezetten jó! Laborjaim tökéletesek. A cukorterhelésem fantasztikus lett, éhgyomori 4,9 mmol/L és a 120 perces 75gr.-os glükózos pedig szintén 4,9 mmol/L lett. Mintha nem is itattak volna velem semmit. Persze itt is előjött a paramami, mi van ha elcserélték, elnézték, elrontották... túl tökéletes :D Kisasszony amúgy jól van így kívülről megítélve, szívverését rendben találta a védőnő (135). Izeg-mozog, feszít, kapar, rúg, ütöget és végre kimászott lentről. Elmozdult egy icipicit balra így már nem nyom annyira, sokkal jobb. Most meg levegőt nem kapok, enni nem tudok és ég a gyomrom :D Semmi sem jó, terhesség na. Gondoltam teszek uh-s képet, sosem tettem... nincs is képünk róla :) Tényleg harmadik baba, szegényre nincs időnk... nincs uh-s kép mert a kórházban nem adtak, a dokinál nem lehetett jót készíteni. Az utolsó képe ami az első is, egy nagy paca, a petezsák :D Uhhh, naaa, megint eljutottam oda, hogy nagyon rohan az idő. Most teszteltem és már vége a 25. hétnek, kb megvan a császár időpontja, utolsó védőnői időpont, hónap végén doki majd négy hét múlva megint és ctg-k előbb a szokásosnál megint... Szeretném már a kezemben fogni a kislányom!!!!!!!