NEMalvás

Kezdek egy zombi lenni, már NEEEEM bírom. Elég volt!!!!!!!!!!!!!

Augusztus 30-a óta minden nap hajnal 4-kor kezdi a cirkuszt a Ricsi. Az ágyunkban akar aludni... még mindig nem képes megérteni, hogy sosa többet nem fog ott aludni. SOHA SOHA SOHA SOHA már egymilliószor elmondtam neki de semmi, nem veszi az adást. Kitalál mindent. Pisilni kell, kakilni kell, orrot fújni kell, orrot szívni kell, szomjas amiből jön a megint pisilni kell, fáj a poci, hányni kell, meleg van, hideg van, sötét van, nem álmos, szeret, puszit akar... végtelen történet. Kezdjük a pisivel, majd vissza az ágyába. Lefekszek, pár perc és jön a következővel, majd vissza, lefekszek, pár perc és így tovább. Volt, hogy apa egyszer megsajnálta és odaengedte magához. Na ez olaj volt a tűzre és most már ez is bekerült a repertoárjába: de a múltkor miért lehetett? Nem hülye :) Sokszor odafekszik az ágya mellé apa és megvárja, hogy elaludjon és visszajön mellém. De most már ebből is cirkusz van, szabály szerint követeli, hogy ott aludjunk egész éjjel a földön így ez is beszüntetve. Pár hete direkt túlzabálta magát a vacsoránál, mert ha hány akkor ott alszik köztünk... hányt, befeküdhetett közénk... másnap újra eljátszotta, háromszoros mennyiséget tömött magába vacsoránál, majd elszólta magát: ha megint hányok ugye veletek aludhatok és vigyorgott!!! Hűűűű, rafinált egy kölök. Így eljutottunk oda, hogy tényleg soha semmilyen indokkal nem aludhat az ágyunkba. Ő meg nem adja fel, így hajnalban jön és kezdi a cirkuszát és vége is az alvásnak. Alvásnak, vicces így leírni, mert egész jó volna ha eddig aludnék. De nem! Mert a Peti meg hetek óta csinálja a maga cirkuszát egész hajnalig. Így éjjel vele szenvedek, rohangálok az ágyam és az ágya között óránként és fél-háromnegyed órát fekszek mellette, hogy elaludjon és vissza mehessek a helyemre. Egy rémálom és köszönhetem magamnak :( :( Az elmúlt négy év legnagyobb két hibája az volt, hogy a Ricsit betettük magunk közé aludni és hogy a Peti mellé feküdtem aludni amikor elválasztottam májusban. A Ricsivel évek óta szívunk, a Petivel hetek óta... ma éjjel totál padlót fogtam és kiborúltam. Ott üvöltöztem éjnek évadján a két gyerekkel felváltva, hogy fogják már be és aludjanak majd bőgtem, hogy elég volt, nem bírom tovább. Végül fogtam magam és eljöttem tőlük. A Peti úgy üvöltött mint akit ölnek. Visszamentem, visszafektettem és elmondtam, hogy most éjjel van, már nem férünk el ketten az ágyban és én megyek a helyemre, az ágyamba és ő is aludjon itt. Hű de nagy cirkusz volt, üvöltött teli tüdőből, majd a Ricsi is. Végül kettő után átmentem még egyszer, mellé tettem a plüss kakaskáját és betakartam újból... csend lett. Lefeküdtem és vártam. Vártam, vártam és meg sem nyikkant. Majdnem háromig vártam aztán elaludtam majd jött a Ricsi a szokásos hajnali műsorával...
nagyon kemény, alig élek, egész nap olyan a fejem mintha ólomból lenne, égnek a szemeim és ez van már hetek óta. Már most félek az éjszakától, mi vár ránk... aludni biztos nem fogunk, legalábbis nem sokat.